Míg 2022-ben a munkavállalók 54%-a vállalt munkát lakóhelyétől távol, ez az arány később csökkent, éveleje óta viszont újra növekedésnek indult. A mobilitási kedv élénkülése komoly hatással van a HR stratégiákra és a munkaerő-kölcsönző cégek szerepe is még jelentősebbé vált. A mobilitás új lendületet adott a toborzásnak: a cégeknek ma már nemcsak gyorsan kell reagálniuk, hanem országos szinten kell gondolkodniuk.
Mi mozgatja a munkavállalókat?
A belföldi mobilitás mögött leggyakrabban a munkahelyváltás (35%), új élmények keresése (30%) és családi okok (20%) állnak. Külföldi munkavállalás esetén a magasabb bérek, a nyelvtanulás és a nemzetközi tapasztalat a fő motiváció. A keleti régiókból a nyugati országrészekbe történő elvándorlás továbbra is jellemző, amit a bérek közötti különbségek, az ipari beruházások koncentrációja és a lakhatási költségek eltérései is erősítenek. Az új ipari beruházások, a digitalizáció és a távmunka lehetősége mind hozzájárulnak a mobilitás erősödéséhez. A kisebb településeken élők számára sokszor a költözés az egyetlen út a magasabb jövedelem és szakmai fejlődés felé. A munkavállalók tudatosan keresik azokat a cégeket, amelyek támogatják a relokációt és hosszú távú karrierutat kínálnak.
Toborzás új alapokon
A mobilitás növekedése miatt a cégek egyre gyakrabban indítanak országos kampányokat, és nyitnak a külföldi munkaerő felé. A relokációt lakhatási támogatással, céges szállással vagy utazási költségtérítéssel ösztönzik. A gyors döntéshozatal elengedhetetlen: fizikai munkakörök esetében 1–2 napon belül, szellemi pozícióknál legfeljebb egy héten belül szükséges dönteni a jelöltekről. A digitalizált kiválasztási folyamatok és az erős online jelenlét ma már szintén alapkövetelmény. A munkaerő-kölcsönző cégek szerepe felértékelődik ebben a piaci helyzetben, hiszen rugalmas foglalkoztatást, célzott kampányokat és azonnali visszajelzést kínálnak. Mindez pedig elengedhetetlen a versenyképes munkaerőért folytatott harcban.
A munkavállalók elvárásai is változnak
A versenyképes alapbér továbbra is fontos, de már nem elegendő. A munkavállalók egyre inkább a teljes juttatási csomagot, a rugalmas munkaidőt, a munka-magánélet egyensúlyát és a szakmai fejlődési lehetőségeket keresik. A fiatalabb generációk számára a vállalati kultúra és értékek legalább olyan fontosak, mint a fizetés. A HR-nek ma már nemcsak toboroznia kell: valódi értékajánlatot kell nyújtania, különösen a kevésbé vonzó régiókban.
