A munkaidővel kapcsolatos jogszabályok rendkívül fontosak, hiszen ezek határozzák meg, hogy mikor és mennyi ideig dolgozhatunk a munkaadók által biztosított keretek között. A jogszabályok általában figyelembe veszik a munkavállalók szükségleteit és a munkaadók érdekeit is. Ebben a cikkben áttekintjük a munkaidő kérdéskörének alapjait, különös tekintettel a munkaidő beosztására, a munkaidőkeretre, valamint a pihenőidőre vonatkozóan.
Minden munkavállalót érint a munkaidő és a munkabeosztás kérdése, hiszen ezek határozzák meg a mindennapjaink kereteit: mikor és mennyi időt kell töltenünk munkavégzéssel.
A fogalmak tisztázását a legegyszerűbben így lehet megközelíteni:
- A munkaidő azt határozza meg, hogy mennyit kell dolgozni.
- A munkaidő beosztás pedig azt, hogy mikor kell azt ledolgozni.
Munkaidő és munkanap
Először is tekintsünk át néhány alapfogalmat, ami a munkaidő hazai szabályozásához kapcsolódik.
- Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama.
- Munkanap: a naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik. Ez megfelelően irányadó a heti pihenő- vagy a munkaszüneti nap meghatározása tekintetében is, azzal, hogy a hét és huszonkét óra közötti tartamot heti pihenő- vagy a munkaszüneti napnak kell tekinteni.
A Munka törvénykönyve szerint a teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő), azonban külön megállapodás alapján ez legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, abban az esetben, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, illetve, ha a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója.
Mit jelent a készenléti jellegű munkakör?
Ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.
A felek megállapodhatnak 8 óránál alacsonyabb munkaidőben is, de amennyiben nem részmunkaidőről van szó, annak díjazása meg kell, hogy egyezzen az általános munkaidővel.
Munkaidő-beosztás
A napi munkaidőben a felek közösen állapodnak meg, ez a fentiek alapján általánosságban napi 8 óra munkavégzést jelent, azaz a munkáltató a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig osztja be. A munkaidő beosztásának joga azonban a munkáltatót illeti meg, tehát ő rendelkezik alapjáraton arról, hogy a munkáltatónak mikor kell teljesíteni a munkaidejét.
A munkaidő-beosztásról a munkáltatónak legalább egy héttel előre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább százhatvannyolc órával korábban írásban kell tájékoztatni a munkavállalót, közlés hiányában pedig az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.
Az eredményes működés érdekében lehetőség van eltérni az általános munkarendtől, az egyenlőtlen munkaidő beosztás leggyakrabban tehát abban nyilvánul meg, hogy vagy a beosztás szerinti napi munkaidő tér el a szerződésben rögzített napi munkaidőtől, vagy pedig a heti pihenőnapok oszlanak el egyenlőtlenül.
A munka jellegétől függően arra is van lehetőség, hogy a munkáltató a munkaidő beosztásának jogát – a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel – a munkavállaló számára írásban átengedje (kötetlen munkarend). A munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti. Fontos, hogy a munkavállaló beosztás szerinti munkaideje nem lehet kevesebb, mint 4 óra, és nem lehet több, mint 12 óra.
Munkaidőkeret
Bizonyos esetekben a munka jellegétől függően nem logikus a napi fix 8 órás és heti fix 40 órás beosztás, ilyenkor a munkaidőkeret lehetőséget ad a munkáltatónak, hogy igazodjon a termeléshez és a kereslethez, és az általános munkarendtől eltérően egyenlőtlen munkaidő-beosztást alkalmazzon, azaz meghatározza, hogy a munkavállalónak mely időpontban kell munkát végeznie. Ebben az esetben tehát a munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható. A törvény erre vonatkozóan így rendelkezik:
- A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.
- A távollét tartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a távollét tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni.
- A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és közzé kell tenni.
Ahogy korábban is hangsúlyoztuk, ebben az esetben is igaz, hogy a munkaidőkeret csak a heti munkaidőt tekintve jelent rugalmasságot, a napi munkaidőre vonatkozó korlátok tekintetében nem. Ez azt jelenti tehát hogy, munkaidőkeretben sem lehet naponta 4 óránál kevesebbet, vagy 12 óránál többet dolgozni. A beosztás szerinti heti munkaidő időbeli korlátja pedig maximum heti 48 óra, de munkaidőkeret alkalmazása esetén ezt a munkaidőkeret átlaga szerint kell figyelembe venni.
Pihenőidő
A Munka Törvénykönyve alapján főszabályként hetenként két pihenőnapot kell beosztani, amelyek azonban egyenlőtlenül is beoszthatók. Az általános munkarend alapulvételével ez a két pihenőnapok a szombat és a vasárnap, amelytől a felek a munkaszerződésben eltérhetnek.
Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén viszont heti pihenőidőt kell biztosítani a munkavállaló részére, így a munkavállalót hetenként legalább 48 óra időtartamú, megszakítás nélküli pihenőidő illeti meg, amelyet havonta legalább egyszer vasárnapra kell beosztani.
A munkaadónak ezen kívül a munkaidőkeret meghatározásakor is ügyelnie kell arra, hogy biztosítsa a munkavállaló számára a törvényileg is elrendelt pihenőidőket és betartsa a korlátozásokat. Itt legfőképp az alábbiakra kell tekintettel lenni:
- a napi és heti pihenőidő,
- a pihenőnap szabályai,
- a munkaidő vasárnapra vagy munkaszüneti napra történő beosztásának szabályai,
- az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményei,
- a munka jellegére,
- méltányos mérlegelés alapján a munkavállaló érdekei.
Te tudod, mennyi szabadság jár neked? Ismerd meg a szabadság kiadásának szabályait!
Munkaidő-szabályok és szerződések
A munkaviszony egyik alapvető tényezője a munkaidő meghatározása, és ahogy a fenti kérdéskörök is mutatják, fontos, hogy tisztában legyünk a fogalmakkal és a lehetőségeinkkel, főleg új munkaviszony létesítésekor, hiszen nem csak a munkaidő határozza meg a mindennapjainkat és a fennmaradó szabadidőnket, hanem annak beosztása is, azaz hogy melyik napokon, mettől meddig írja elő a munkáltató a munkavégzést.
Az általános munkaidő-szabályokat a kollektív szerződések, valamint az egyéni megállapodások természetesen módosíthatják. Így fontos, hogy a munkavállalók ismerjék a saját munkaidő-szabályaikat, valamint a munkáltatók is tisztában legyenek a munkaidő-beosztási kötelezettségeikkel, hogy olyan megállapodások születhessenek, amelyek mindkét fél számára megfelelő megoldást jelentenek.
